Mikulás – Szent Miklós napja – december 6.

Miklós püspök a IV. században Kisázsiában élt. Gazdag örökségét a szegények között osztotta szét, nagy barátja volt a gyermekeknek. Ezért jóságos ajándékozó alakja többféle szokásban fennmaradt.
Az egész országban jellemző volt a Mikulásjárás szokás, melyben a püspök krampuszaival betért a kisgyermekes házakhoz, kérdezgette őket és ha jól feleltek ajándékot kaptak, ha nem virgáccsal fenyegette őket.
A dunántúli paraszti hagyomány szerint Láncos Miklós és kísérete – beöltözött legények – a fonókban a lányokat vizsgáztatták, jutalmazták, büntették. Ezek a játékok azt szolgálták, hogy az ember lelke megtisztulva várja Jézus születését.
 
Óvodánkban hagyományosan december 6-án délelőtt érkezik a Mikulás – akit egy idősebb férfi személyesít meg. Minden csoport a saját termében, ünneplő ruhában várja Őt. Versikéket, mondókákat, dalokat énekelünk neki, és beszélgetünk vele. Ezután az előkészített csomagokkal egyenként megajándékozza őket. Végül énekkel búcsúzunk a Mikulástól.
A nagycsoportosok felelevenítik Láncos Miklós alakját, beöltöznek, rigmusokat mondogatnak.